Az Ön kosara jelenleg üres!
Julcsi napjai egy távoli iskolában telnek szorgalmas tanulással, de a napi munka sem távolítja el a segítségnyújtástól. Társaival együtt teszik hangzatosabbá és emlékezetesebbé a szentmiséket. Zenéjüket elismerik, szeretik, munkájukat juttatás nélkül élvezhetik a hívõk.
Nemrég adódott egy lehetõség, amit az egyház, viszonzásképpen a sok szép hangért Julcsinak adott.
A zarándoklat kirándulás volt a javából, hiszen a közel negyven órás autóbuszozást több tízezres tömegben való felvonulás követte. A nagy tömegben csupán Julcsi és két társa voltak iskolájukból.
Apropó, iskola! Itt történt meg, hogy az egyik pedagógus a jegy mellé dicséretben a következõket írta: büszke vagyok, hogy egy magyar diáklányt állíthatok fiataljainknak példaképül.
Idegen országban, idegen nyelven, idegen szokások és emberek közt helytállni kitûnõ eredménnyel, nagy és figyelemreméltó cselekedet.
Talán nem vagyok egyedül, amikor e szavak hallatán joggal érzem úgy, hogy bárhol, a világ bármely táján mindenhol jó magyarnak lenni.
Hozzászólások
Jelenleg nincs egyetlen hozzászólás sem!