Az Ön kosara jelenleg üres!
Katica és a szobanövények
Hatalmas léptekkel közelítettem az árnyas fák felé. Katica nyomban vállamra telepedett.
- Hova? Hova? – kíváncsiskodott.
- Virágért.
- Szuper! Én is jövök! A virágok izgalmasak: színesek, illatosak, sokfélék, egyszóval varázslatosak.
- Számból vetted ki a szót – válaszoltam, miközben kezem a virágbolt ajtajának kilincsét lenyomta. Odabenn félárnyék, hûvös. Jellegzetes föld - és növényszag.
- Miben segíthetek? – jött az elsõ udvarias kérdés.
- Kedveset, zöldet szeretnék!
Az eladó, egy polchoz invitált, ahol csupa virágmentes szobanövény kínálgatta magát.
- Egyik szebb, mint a másik – tudtam, csak egyet választhatok közülük.
Kezemben a becsomagolt növénnyel léptünk ki a járdára.
- Hát ez? – Katica türelmetlensége hangjában is érzõdött.
A tömör kérdés nem támogatta Katicát. Ebben a pillanatban fogalmam sem volt mire gondol!
- Virág. Azt mondtad, virágot szedünk.
- Dehogy! Virágért indultam.
- Na ugye! Mégiscsak igazat beszélek.
- Te virágszedést említettél.
- Igen! Ezért is kérdem, mi a csuda volt ez? Bemész, választasz, s egy csomaggal hagyod el az üzletet.
- Tudod, vásároltunk máskor is! Most is ez történt.
- Odakinn a réten, a mezõn vidám virágok nyílnak. Ezek szomorúan ücsörögtek a szobában.
- Talán igen, talán nem. Abban mindenképpen igazad van, hogy a falak közt kevesebb fény lakik. Még azt is helyesen látod, hogy ezek a növények termesztett növények: szobanövények. S mint ilyenek, talán kevesebb fénnyel, esõvíz helyett csapvízzel is beérik.
Katica csendben gondolkodott a hallottakon.
- Talán jobb is nekik, ha nem ismerik réti – mezei társaikat!
- Miért mondod ezt?
- Így nem vágyakoznak! Könnyebben viselik mindennapjaikat.